Chapter II. - Miért?

A napsugarak már régen az arcomon játszadoztak, amikor felébredtem. Először azt hittem, hogy a tegnapi történet csak egy álom volt, de amikor körülnéztem, nem láttam semmilyen "álom-jelet": egy kis szobában tartózkodtam, melynek fala fehér volt, és a képek sokasága özönlötte el azt. Mike még mindig ott aludt mellettem, ugyanúgy. Ránéztem, és nem hittem el amit látok. Neonzöld haja és meztelen felső teste teljesen megbabonázott. Kiszabadítottam magam az ölelése alól, és a Luke-tól kapott Nirvanás pólómban kisétáltam a szobából. Most nem a mi kis lakásunkban találtam magam. Ez a hely más volt. Amikor lépteket hallottam magam mögött, akaratlanul is elmosolyodtam. Nem, nem álmodom. Egyszer csak észbe kaptam, és majd összerogytam.

- A viccet félretéve.. - köszörültem meg a torkom 180 fokos fordulatot véve magam körül. - Mi ez az egész? Miért hoztatok el ide? Miért vagytok ilyen kedvesek velem? Miért, miért, miért.. - lihegtem, majd hirtelen mozdulattal leültem a kanapéra. 

- Ó! Helló! - dobta le magát mellém Luke. - A miértnek is van miértje. Nos.. - nyitotta fel a laptopja fedelét. - Mutatnom kell valamit. Ami mindent megváltoztatott.. 

Beindított egy segélykérő videót, ami számomra mindent megmagyarázott. Azt is megtudtam, hogy vannak még jó emberek. Igen, vannak. 

[[ A videó tartalma - ír. megj.]]

"Sziasztok! Tudom, nagy kérésem van számotokra, de meg kell hallgassatok. Én nem nagyon ismerlek benneteket, de most nem ez a lényeg. Egy barátnőm, Zoe mostanában mindig szomorú és rengeteget sír. Pedig előtte nagyon életvidám lány volt. Amikor megkérdezem mi a gond, csak leggyint és szóba hoz titeket. Amikor rólatok beszél csillog a szeme és mosolyog. De tudom hogy nincs jól. Az anyukájával is beszéltem már, de ő sem tud újabb fejleményekkel szolgálni. Már rákényszerültem arra, hogy felkutassam a szobáját. Találtam egy füzetet, amelyben csak annyi állt, hogy csak napjai vannak, és egyetlen dolog ami megmentheti az életét, azok TI vagytok. Nem akarom hogy öngyilkos legyen. Az nem. Ő nem azért szeret benneteket, mert egyszerűen "cukik" vagytok. A lelketekért, a szívetekért. Ha segítenétek nekem valahogy, akkor életet mentenétek. 

Minden nap 3 és 6 között a Times Square-n egy padon ülve sírdogál. Bízom benne hogy tudtok nekem segíteni. Az anyjával már beszéltem; ő beleegyezne mindenbe, csak hogy újra boldognak lássa a lányát. A remény hal meg utoljára. 

                                                 Köszönöm! Sandra" 

Igen. Ez a videó könnybe lábasztotta a szemem. Tudtam hogy Sandra jó ember, de ezt sosem gondoltam volna. Mégis vannak emberek, akik szeretnek! 

- Bennünk bízhatsz! - ölelt át Luke. 

Jólesik ha az ember bízhat valakiben. De ezt könnyen el is ronthatja.. 

Hi yaa.. :) 

Örülök, hogy van pár ember akinek tetszik a blogom.. :) 

231 oldalmegjelenítés, 2 hozzászólás és egy feliratkozó így 1 fejezet után.. :) 

Nagyon köszönöm nektek.. :) <3

Bocsánat ha ezt a fejezetet túl rövidnek találjátok, de ez inkább egy úgymond "magyarázat" az első fejezetre.. :) 

Remélem tetszeni fog nektek a blogom folytatása.. 

 I hope.. 

xxx Bogi